Ebben a bejegyzésben szeretnénk egy kicsit bemutatkozni. Hogy az inkognitónk valamennyire megmaradjon, az igazi nevünk helyett Szakács1 és Szakács2 néven fogunk írni. Mind a ketten egy budai étterem szakácsai vagyunk, ezelőtt pedig számos másik neves étteremben megfordultunk már (Matteo, Gerlóczy, Café Erté)
Szakács1: Már 30 éve vagyok a szakmában. Ismerem a főzés minden csínját. Hozzám inkább a hagyományos ételek állnak közelebb, mint például a nyúlpaprikás, gulyásleves, töltött káposzta vagy a kocsonya.
Szakács2: „Még csak” 10 éve dolgozom szakácsként. Mondhatni még fiatal vagyok a szakmában, ám ezt a fiatalságot az ételeimben kamatoztatom. Szeretem a különleges ételeket, sok időt töltök a díszítéssel, tálalással, és rajongok az édességekért. Aki pedig jártas a gasztronómiában, annak egy plusz információ, hogy Buday Péter tanítványa voltam.
Ami azonban közös bennünk az az, hogy ugyanúgy gondolkodunk az ételekről. Az adagnak megfelelőnek kell lennie, hiszen senki sem mutatóba akarja látni a megrendelt ételt. Az alapanyagok megfelelő minősége is alapkritérium egy jó fogáshoz! Mint éttermi szakácsok nem engedhetjük meg, hogy az ételeink kifogásolhatóak legyenek, legyen szó ízről, mennyiségről vagy minőségről. Egy kis hiba miatt a vendégek elpártolnának, és bezárhatnánk az éttermet.
Sokat gondolkoztunk, hogy írjunk-e az étteremről, ahol dolgozunk. Végül arra jutottunk, hogy miért is ne. Így aki szeretné, megtapasztalhatja, hogy nem csak írni tudunk az ételekről, hanem tényleg el is tudjuk készíteni őket, méghozzá nem akárhogyan!
Mi Budapesten, a Krisztina téri Horváth Étteremben dolgozunk.
Ez egy családias vendéglő, ami már 15 éve tárt kapukkal várja vendégeit. Hogy miért is családias?! Mert mindössze 10 asztala van, azaz körülbelül 40 fő fér el. Ezenkívül a pincérek megbecsülik a vendégeket: segítenek le és felvenni a kabátot; mindenben a rendelkezésre állnak, amiben csak tudnak; ha valaki már másodjára jár bent, akkor úgy kezelik, mint egy régi kedves vendéget és a gyerekekkel is nagyon kedvesen bánnak!
Másik érdekessége az étteremnek, hogy Puskás Ferenc, mindenki Öcsi bácsija, amikor Magyarországon volt, mindig itt étkezett. Özvegye a mai napig abban a boxban ebédel, ahol annak idején Öcsi bácsival tették. A falak tele vannak Pancho relikviával, képekkel, labdával, aláírásokkal. Ezért a Horváth Étterem megkapta a hivatalos Puskás Öcsi Emlékhely címet. Sok football ikon jön ide, hogy tiszteletüket tegyék a törzshelyén: Alfredo di Stéfano, Emilio Butragueno, Grosics Gyula, Buzánczky Jenő, Illés Béla és még sorolhatnám. Viszont focistákon kívül is büszkék lehetünk híres vendégeinkre.
Következő bejegyzésünkben belecsapunk a lecsóba, azaz leírjuk hogyan készül a habarás, a rántás.
